Az önkormányzatok gazdasági feladatai a második negyedévben

Az önkormányzatok gazdasági szempontból legfontosabb feladata a kiegyensúlyozott gazdálkodás bebiztosítása, mely figyelembe veszi az egyes községek pénzügyi lehetőségeit és az ezek alapján meghatározott gazdálkodási irányvonalat. Ennek konkretizálását a képviselőtestületben jóváhagyott költségvetés tartalmazza.
A költségvetés a pénzügyi gazdálkodás alapja és az önkormányzatok egyik legfontosabb elvi jelentőségű dokumentuma, melyet általában az előző év decemberében készítenek elő és hagynak jóvá a képviselőtestületben. Teljesítését folyamatosan nyomon kell követni, valamint arra is ügyelni kell, hogy a folyó költségvetés kiegyensúlyozott maradjon. Erre az állandó feladatra a Törvénytár 583/2004. számú törvénye kötelezi az önkormányzatokat, mely többek között meghatározza, hogy amennyiben a költségvetési bevételek a tervezettnél lassabban vagy a jóváhagyott költségvetési mutatóktól eltérően folynak be a községi pénztárba, olyan intézkedéseket kell foganatosítani, melyek biztosítják a folyó költségvetés egyensúlyát az év végére.
Szintén a költségvetési gazdálkodáshoz kapcsolódó feladat – ami valójában összefügg az előzővel - a költségvetésben előirányzott mutatók értékelése. Ebben az időszakban már látható, hogy a jóváhagyott költségvetési mutatók mennyire reálisak, és hogy az elfogadott költségvetés tartalmazza-e az összes kiadásokat és azok pénzügyi fedezetét, melyekre a folyó gazdasági évben a folyamatos önkormányzati működéshez szükség van. Amennyiben hiány merül fel, vagy pedig többlet (sikeres pályázatokból vagy más forrásokból), úgynevezett költségvetési intézkedésekkel lehet megváltoztatni a már jóváhagyott költségvetést, vagy pedig elő kell készíteni a költségvetés módosítását. Az előbbinél a költségvetés értéke abszolút összegben nem változik, csak az elosztás módosul, az utóbbinál - tehát a költségvetés módosításánál - megváltozik a költségvetés jóváhagyott összértéke is.
A második negyedévben folytatódnak az előző időszakban elkezdett feladatok. Gazdálkodási szempontból ezek közé sorolható a költségvetésben előirányzott bevételek biztosítása. Az úgynevezett részesedési adók után, amelyek az államkasszából folynak be az önkormányzatokhoz, és amelyek nagyságát önkormányzati gazdálkodással befolyásolni nem lehet, a második legnagyobb bevételi csoportot a helyi adók képezik. Ezek kezelését a Törvénytár 582/2004. számú, a helyi adókról szóló törvénye szabályozza, a hatályos módosítások értelmében. Teljesen új dolog a helyi adókkal kapcsolatban, hogy 2013-tól a községek egyszerre vetnek ki 4 adót, egy határozattal (helyi rendelettel). Éves adókról van szó, tehát az ingatlanadóról, az ebadóról, a játékautomaták utáni adóról, valamint az árukiadó automaták utáni adóról. Ebből kifolyólag automatikusan változás következett be az ebadónál, melyet 2012-ben még kivetés nélkül, január végéig voltak kötelesek befizetni a kutyatulajdonosok, most ez az adó is az úgynevezett négyes adó része lett, és teljesítésének dátuma a határozati végzésben van meghatározva. A helyi adók kivetésének határideje nincs törvényileg szabályozva, ehhez alapul a Törvénytár 563/2009. számú, az adók kezeléséről szóló törvénye és érvényes módosításai szolgálnak. Az önkormányzatok többsége a helyi adók kivetését a második negyedév első felére teszi. Sajnos, az utóbbi évekre jellemző tapasztalat, hogy a személyi jövedelemadó-hányad állami folyósítása a második negyedév utolsó hónapjában lényegesen kevesebb, mint általában. Ebből a szempontból nagyon fontos, hogy erre a jelenségre a községek fel legyenek készülve, és saját bevételeikkel tudják fedezni a hiányt. Ennek egyik módja lehet a helyi adók időbeni kivetése és behajtása.
A költségvetési bevételek jelentős részét képezi még a háztartási hulladék kezelési illetékéből befolyó jövedelem. A hulladékkezelési illetéket a helyi adókhoz hasonlóan, határozati végzéssel vetik ki az önkormányzatok. Kezelésére ugyanúgy, mint a helyi adónál - a Törvénytár 563/2009. számú törvénye a mérvadó.
Amennyiben az első negyedévben nem fejeződött be, a második negyedévben folytatódik az előző gazdasági év zárszámadásának az összesítése és jóváhagyása a képviselőtestületben. Ennek a feladatnak a határideje folyó év június 30. napja. A zárszámadás kidolgozását és kötelező tartalmát a Tt. 583/2004. számú törvényének 16. paragrafusa részletesen taglalja. Fontos része a költségvetés programok szerinti kiértékelése is. Lényege, hogy a programokon belüli célok és irányelvek hogyan lettek teljesítve, és hogy egyáltalán van-e létjogosultsága az egyes programoknak vagy alprogramoknak, valamint hogy milyen hatékonysággal működnek az egyes programok. Tehát nem a pénzügyi szempont értékelésén van a hangsúly, hanem a programok szerint összeállított költségvetésben jóváhagyott mérhető mutatók teljesítésének az elemzésén. Fontos tényező, hogy a zárszámadás elfogadása előtt a kidolgozott anyagot a helyi viszonyoknak megfelelően legalább 15 napig közzé kell tenni.
Szintén az előző év gazdálkodásához kapcsolódik és a második negyedév gazdasági feladatai közé tartozik az éves jelentés kidolgozása, melyet a Tt. 431/2002. számú, a könyvelésről szóló törvénye és érvényes módosításai a 20. paragrafusban szabályoznak. Minden könyvvizsgálásra köteles könyvelési egységnek, tehát az önkormányzatoknak is ki kell dolgozniuk az éves jelentést, melynek összhangját az éves könyvelési zárással a könyvvizsgálók világítják át. Kidolgozási határideje a következő év vége. A két gazdasági jelentés többek között abban különbözik egymástól, hogy az éves jelentést a képviselőtestület tudomásul veszi, és ennek nem feltétele a jóváhagyás előtti legalább 15 napos közzététel, míg a zárszámadást a testület előírt határozattal hagyja jóvá. Mindkét jelentés kötelező tartalmát törvény szabályozza, mindkettő az előző év gazdálkodását értékeli, csak más-más szempontok alapján. Ebből következik, hogy mindkét jelentésnek – tehát a zárszámadásnak és az éves könyvelési jelentésnek is – különös figyelmet kell szentelni, mert ezek alapján lehet reálisan értékelni az önkormányzatok gazdálkodását és pénzügyi helyzetét, valamint további fejlődését.
A második negyedév további gazdasági feladata a konszolidációs zárás elkészítése. Maga a konszolidáció az önkormányzatok részére aránylag új fogalom, melyet először a 2010-es év zárása kapcsán kellett alkalmazniuk. Konszolidációs zárást azok az önkormányzatok kötelesek készíteni, melyek költségvetési vagy támogatott szervezetek alapítói, vagy pedig többségi részesedésük van vállalakozói szubjektumokban (pl. kft-ben). Ebben az esetben az önkormányzatok úgynevezett anya könyvelési egységként szerepelnek, a szervezeteik pedig leány egységekként. A konszolidációs zárás ez esetben tartalmazza az anyacég zárását és a leánycégek zárását. Ha az önkormányzat nem anyacég, akkor konszolidált zárást nem kell készítenie, viszont ebben az esetben is ki kell töltenie az előírt konszolidációs formanyomtatványokat, melyek csak az adott önkormányzat adatait tartalmazzák.
A konszolidációnak három formája van:
1) teljes konszolidáció – ebben az esetben az anyacégnek meghatározó szerepe van a leánycég gazdálkodásában és ellenőrzésében. A közigazgatásban, tehát az érintett önkormányzatoknál is, a teljes konszolidációt használják;
2) részesedés alapú konszolidáció - a konszolidációt végző könyvelési egység csak a részesedése arányában kapcsolja be a konszolidációs zárásába a közös cég aktívumait, passzívumait, költségeit és jövedelmeit;
3) alaptőke szerinti konszolidáció – abban az esetben használják, ha a konszolidációt végző könyvelési egységnek jelentős szerepe van a kapcsolódó könyvelési egység gazdálkodásában; ebben az esetben a részesedések a kapcsolódó cég alaptőkéje szerint módosulnak.
Tehát az önkormányzatok teljes konszolidációt készítenek, mely tartalmazza:

• a vagyon konszolidációját;

• a kintlévőségek és terhek konszolidációját;

• a köztes eredmény konszolidációját (vagyoneladásnál keletkezik egy konszolidált egységben lévő könyvelési egységek között, mikor a vásárló cég vagyonának felértékelése magasabb, mint amilyen lett volna, ha az adásvétel nem jön létre);

• a költségek és jövedelmek konszolidációját

Valójában a konszolidációnak célja az, hogy:

• egységesítse az összes könyvelési egység (önkormányzatok és szervezeteik) könyvelési adatait (tehát oly módon transzformálja az egyes egységek könyvelését, mintha azok azonos könyvelési módszereket és elveket használnának);

• olyan információkat szerezni a konszolidált egységekből, melyek alapján elkészíthető az önkormányzat konszolidált zárása – tehát a konszolidált mérleg, konszolidált kimutatás a nyereségről és a veszteségről, valamint a konszolidált feljegyzések;

• további lényeges szempont, hogy az önkormányzatok releváns könyvelési adatokhoz jussanak, melyek lehetővé teszik további feldolgozásukat.

A konszolidációs záráshoz kapcsolódik a konszolidált éves jelentés kidolgozása. Ezzel kapcsolatban meg kell említeni, hogy azok az önkormányzatok, melyek kötelesek konszolidált zárást készíteni, dönthetnek úgy, hogy összevonják az éves jelentést az individuális zárásról és a konszolidált zárásról, tehát nem kétéves zárást készítenek, hanem egy összevontat.
Az önkormányzatok gazdálkodását több törvény szabályozza. Közülük legfontosabbak a Törvénytár 369/1990. számú törvénye a községi önkormányzatokról, az 583/2004. számú törvénye a területi önkormányzatok költségvetési rendjéről, az 523/2004. számú törvénye a közigazgatás költségvetési szabályzatáról, valamint a Törvénytár 138/1991. számú törvénye a községek vagyonáról, az érvényes módosítások értelmében. Az önkormányzati gazdálkodásnál ezen felül még több más jogszabályt, általános érvényű rendeletet és belső rendeletet kell figyelembe venni ahhoz, hogy gazdasági szempontból gördülékenyen működjenek, és biztosítsák a költségvetésükben deklarált irányelvek és célok teljesítését.