Ellenőrizni a joggyakorlatot az uniós államokban (?)

Az Európai Unió több szerve – kiemelten az Európai Parlament – az elmúlt hónapokban többször is visszatért ahhoz a gondolathoz, hogy nemcsak az uniós csatlakozásra készülő országokban kellene ellenőrizni az EU normáinak és egyéb, általánosan érvényes, többségében többoldalú egyezménybe foglalt kötelezettségek betartását – a joggyakorlatot -, hanem a taggá lett országokban is szükség lenne erre.

Nehéz vitába szállni a javaslat szorgalmazóival olyan értelemben, hogy kis országunkban is gyakran tapasztal személyesen vagy lát általánosan olyan esetet és helyzetet az ember, amikor látványosan kerülik meg vagy értelmezik önkényesen a törvényeket a közigazgatási szervek, a különböző szolgáltatásokat nyújtó intézmények, illetve a gazdaság szereplői, amihez – ha sor kerül a számonkérésre – még a nyomozó hatóságok és a bíróságok is hozzájárulnak döntéseikkel. Talán az sem túlzás, ha azt mondjuk, joggyakorlatunk annyi hézagot és ferdülést hordoz, hogy szinte már a jogállamiság kérdőjeleződik meg. Másként fogalmazva: bizony, az egyszerű polgár örömmel venné sok esetben, ha lenne egy olyan független és igazságos külső hatalom, amely korlátozni tudná hazai hatalmaskodóink szinte már határtalan arroganciáját.
Csakhogy: a nyitott szemmel járó ember azt is észleli, hogy a nagyobb ellenőrzést szorgalmazók sincsenek mindenkor tisztában jog- és hatásköreikkel, de még inkább azt, szívesen „szemezgetnek” a felmerülő problémák közt, s míg az egyikbe erőteljesen belekapaszkodnak, addig a másik ügyről szívesen lemondanak alaptalanul állítva a kompetenciahiányt. Látványos példái mutatkoztak meg ezen jelenségnek az utóbbi hónapokban, amikor is például az Európai Parlament a szexuális orientáltságukban kisebbséget alkotó polgárok számára a klasszikus család (férfi és nő házassága és az abból származó gyermekek) fogalmának jelentős bővítését szorgalmazták egy-egy ország értékelése kapcsán, míg az őshonos nemzeti kisebbségek esetében elutasítottak több beadványt is, arra hivatkozva, hogy ez nem tartozik a tagországok szerződése alapján az uniós hatáskörök közé. (Az objektív igazság pedig az, hogy az Európai Uniónak egyik esetre sincs kidolgozott és ellenőrizhető normarendszere, illetve ha mégis van jogosultsága, akkor az általános emberi jogok betartatása okán vagy a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve alapján, de ez esetben mindkét kisebbségre vonatkoznia kell az elkötelezettségnek.)
Mindenesetre a tagállamok ellenőrzésének szükségességét hangoztató európai politikusok egyebek mellett a Koppenhágai Kritériumokra és az (EBESZ) Koppenhágai Nyilatkozatára is utalást tettek, mint kiindulási pontnak, amely alapján vizsgálat alá lehetne vonni a tagországokat. Anélkül, hogy portálunk állást foglalna ezen ellenőrzés szükségességének megítélésében, olvasóink szíves figyelmébe ajánljuk, hogy honlapunkon Dokumentumok/Állásfoglalások rovatában immár megtalálhatják azokat a nemzetközi dokumentumokat (Koppenhágai Kritériumok és Koppenhágai Nyilatkozat), amelyek betartása-betartatása valóban fontos lenne valamennyiünk számára – Szlovákiában és az EU többi tagországában egyaránt.