Hogyan vessünk véget a gyerekek sportolásásának?

Megszokhattuk, hogy Szlovákiában értelmetlen előírások és törvények nehezítik meg a normális életet. Legyen szó akár az ifjúság, a gyerekek sportolási lehetőségeiről. Aki azt hiszi, hogy faluhelyen elég egy (fűtött, vagy fűtetlen) tornaterem, egy-egy mosdó, egyszerű lelátó, öltöző, alaposan téved. A gyerekek sportolásánál nem maga a mozgás, a sportolás jelenti az egészséget, nem az a lényeg, hogy az ifjú generáció emelje fel az ülepét a számítógép mellől, és mozogjon, hanem az egészségügyi előírások drákói szigora.
A Dunaszerdahelyi Közegészségügyi Körzeti Hivatal, január 8-i keltezéssel körlevelet küldött a járás önkormányzatainak, amelyben arra figyelmeztet, hogy amennyiben az Egészségügyi Minisztérium 525/2007 sz. hirdetmény (amely a 355/2007 sz. törvény végrehajtó rendelkezése), a testnevelési és sportlétesítmények fenntartói-üzemeltetői – fizikai személyek, vállalkozók, jogi személyek (beleértve az önkormányzatokat is) – nem tartják be, be kell zárniuk a sportlétesítményeket. Az üzemeltető-fenntartó fizikai, jogi személyek és önkormányzatok kötelesek intézkedéseket és javaslatokat előterjeszteni az illetékes közegészségügyi szervnek, amelynek pozitív elbírálásáig fel kell függeszteniük a sportlétesítmények üzemeltetését. Amennyiben nem tesznek így, 150-től 20 000 euróig terjedő büntetést róhat ki rájuk a közegészségügyi szerv. Magyarán: vagy csipkedik magukat, és olyan feltételeket biztosítanak, amelyek párjukat ritkítják az öreg kontinensen, vagy bezárhatják a tornatermet, focipályát. Vagy szűkös költségvetésüket romokba döntve megfelelnek az előírásoknak.
Az említett rendelet (törvény) a sportlétesítmények világítására, szellőztetésére, fűtésére és különféle felszereltségére vonatkozik. Amit elolvasva égnek áll az ember haja. Ebben ugyanis olyan köveetelmények szerepelnek, amiket egy-egy kis község önkormányzata a legjobb szándék mellett sem képes teljesíteni.
Lássunk néhány „csemegét”.
A sportlétesítményt kezdve a padló rugalmasságától és színétől, olyan megvilágítással kell ellátni, amely nem vakítja el a sportolókat és a nézőket. A létesítményt a sportolók részére páros számú öltözővel kell ellátni, a mosdónak az öltözőből kell nyílnia, ahol minden 4 sportolóra egy zuhanyrózsának kell jutni, minden 10 sportolóra egy (természetesen hideg-meleg vizes) mosdónak; 10 férfira 1 wc-kagylónak és 1 piszoárnak, nők esetében 2 wc-kagylónak. A közönséget szolgáló mosdó sem lehet akármilyen: minden száz nőnemű nézőre 3 wc-kagylónak kell jutni, férfiaknál 1 wc-kagylónak és 2 piszoárnak. Az edzők és bírók számára ugyancsak öltözőt, zuhanyt és wc-t kell biztosítani. A törvény azt is megszabja, milyen burkolat borítsa a padlót és a falakat. Az értelmetlenségek sorából említsük meg, hogy pl. fel kell tüntetni azt is, milyen módszerrel és frekvenciával (sic!) takarítják a létesítményt. Mi több: a világítótestek és ablakok tisztításának módját és gyakoriságát is! A sportlétesítményben természetesen ápolóhelynek is kell lennie, amely minimálisan egy sportorvosi rendelőintézet személyi és műszaki felszereltségével rendelkezik. Az eredményjelző táblának például délnyugati oldalon kell elhelyezkednie. A törvény logikája szerint a nappali megvilágítást úgy kell bebiztosítani, hogy az ablakok az oldalfalakon legyenek (s ne a padlón, vagy a tetőn! – szer. megj.), amelyek egyúttal biztosítják a szellőztetést is. Emellett az épületnek kelet-nyugati tengely mentén kell feküdnie. Ahol észak-déli irányban van az épület tengelye, azt lehet, hogy le kell bontani, és újra építeni?
Egyelőre rejtély, milyen szándék vezérelte az illetékes hivatalt, hogy nyolc év után előkaparta ezt az értelmetlen törvényt. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ismét az uniós előírások hazánkban kedvelt és túllihegett kettős mércéjéről van szó. Aki kissé beutazta Európát, azt tapasztalhatta, hogy ilyen feltételeknek a legfejlettebb nyugati fővárosokban sem kell megfelelni. Vagyis a nagyszarvai, bögellői, dercsikai, kulcsodi, olgyai vagy vittényi gyerkőcök csak akkor sportolhatnak önfeledten, ha ezek a kis falvak pazarabb létesítményeket biztosítanak számukra, mint a portugálok, belgák és olaszok a lisszaboni, brüsszeli vagy római nebulóknak.
De meglehet, egyszerűen arról van szó, hogy néhány túlbuzgó hivatalnok szeretné igazolni a rátermettségét és nélkülözhetetlenségét. Akiket vagy az a szándék vezérelt, hogy „megszívassák” az előírások és rendeletek tömkelegében amúgyis fuldokló önkormányzatokat, vagy lehetetlenné tegyék a gyerekek sportolását. Belegondolni sem merünk, hogy netán az utóbbi szándék vezérelte őket.

A vonatkozó minisztériumi hirdetmény: