„Hulladékgazdálkodás” buktatókkal

Egyszer volt, hol nem volt… Volt bevásárlótáska, tejeskanna, tejesüveg, a boltokban visszaváltották a sörös-, boros-, pálinkás-, ecetesüvegeket stb. A műanyag flakonok korszakának elején is voltak még visszaváltható fajták, mára azonban már csak a pillepalack maradt. Meg a gond, hogy mit kezdjünk vele, miután kiürült.
Minél cicomásabban csomagoltak bolti árucikkeink, annál több lesz körülöttünk a szemét. Kormányok sora próbálta rendezni, mi is legyen a hulladékkal. Született törvény a hulladékgazdálkodásról, az újrahasznosításról, a gyűjtőudvarokról és a komposztálásról, csak igazán hatékonyan nem működik egyik sem. Illetve addig, míg nyereséget lehet termelni valamelyik alrendszerben, még csak-csak, de amint költség és munka, szervezés is társulna hozzá, már nem tülekednek a vállalkozások, a hulladékfeldolgozók.
A kereskedelemnek többször is sikerült kilobbiznia, hogy ne legyen köteles visszagyűjteni a műanyag flakonokat. Az újrahasznosítási alapból finanszírozott feldolgozóknak pedig eddig az önkormányzatok szervezték meg a begyűjtést és a tárolást, ami számos helyen komoly problémákat okoz, így országosan nem igazán működik.
A helyi önkormányzatoknak a készülő új törvényi szabályozás egyeztetése során az volt a legfőbb célja, hogy ne a község viselje a szelektív hulladék kezeléséért a felelősséget, beleértve annak osztályozását és megtisztítását az egyéb háztartási hulladéktól, de ez kimaradt a javaslatból. A Szlovákiai Városok és Falvak Társulása így nem bánja, hogy csúszik a jogszabály elfogadása.
Ahogyan a Társulás elnöke többször és több fórumon is kifejtette: a törvény eredendő célja az volt, hogy rendet teremtsen a szerteágazó problémakörben, és meghonosítsa Szlovákiában is a gyártók és kereskedők fokozott felelősségét termékeikért – ahogyan azt az európai irányelvek előírják – egészen a csomagolóanyagok hulladékká válását követő összegyűjtéséig és feldolgozásáig. Olyan világban élünk, hogy szükséges a legapróbb részletekig szabályozni a törvényben, kinek milyenek a hatáskörei, kinek milyen a felelőssége a finanszírozásban, a műszaki és adminisztratív feltételek biztosításában a rendszeren belül. Nevén kell nevezni, hogy a keletkező hulladék kitől származik, s ki milyen mértékben köteles részt venni annak a felszámolásában. A községi önkormányzatok elsődleges célja ugyanis az, hogy a hulladéklerakatokon tárolt szemét mennyisége csökkenjen. Ehhez azonban új technológiákra is szükség van.
A készülő törvény nem rendezi megnyugtatóan az illegális szemétlerakatok és a gazdátlan szemét problémakörét sem. Szlovákiában mintegy kétezer illegális szemétdomb van, szinte minden község kataszterében található egy vagy több. A jelenlegi törvény a községi önkormányzatokat teszi felelőssé a felszámolásukért. A Szlovákiai Városok és Falvak Társulása hosszú ideje azt szorgalmazza, hogy a gazdátlan kommunális, építési vagy veszélyes hulladék felszámolásáért minden természetes vagy jogi személy legyen felelős, akinek a tulajdonában vagy bérleményében lévő területen található a lerakat. Az ilyen szabályozás ugyanis arra késztetné a tulajdonosokat, hogy területeiket-telephelyeiket bekerítsék, őrizzék, megvédjék a szemetelőktől. Ezt a javaslatot azonban a környezetvédelmi minisztérium elutasítja arra hivatkozva, hogy a természetes személynek, aki nem vállalkozó, elviselhetetlen terhet jelentene. Csakhogy a gazdátlan szemét és szemétlerakat felszámolása a községnek is pénzébe kerül, s azt a lakosoknak kell megfizetniük, az új elképzelés szerint oly módon, hogy a helyi szemétilletékbe kell beleszámítani ezeket a költségeket. A Társulás azt is szeretné, ha a büntető törvénykönyv is szigorodna e téren, s bűncselekmény lenne az illegális szemétlerakás ténye – a kár nagyságától függetlenül.