Kényszermunka vagy készségfejlesztés?

A parlamenti képviselők egy csoportja után Szlovákia emberjogi biztosa, Jana Dubovcová is az alkotmánybírósághoz fordult a szlovák törvényhozó testület által tavaly novemberben elfogadott, a szükséghelyzetben élők segélyezéséről szóló törvény módosításával kapcsolatban.

Jana Dubovcová sok más szakemberrel összhangban azt kifogásolja, hogy a szükséghelyzetben élők a módosítás nyomán csak munka fejében juthatnak hozzá a szociális segélyhez, holott ezt a támogatást az alkotmány értelmében kapják a polgárok. (Az alaptörvény 35. cikkelye (3) pontja alapján, amely kimondja, hogy az állam a szükségletekhez mérten anyagi biztonságot nyújt polgárainak, akik önhibájukon kívül nem tudnak élni munkához való jogukkal.) Az emberjogi biztos értelmezése szerint az ilyen támogatás kifizetését nem lehet munkavégzéshez kötni, mert az kényszermunkának minősül, miközben a kényszermunkát tiltja az alkotmány 18. cikkelye (1) pontja.
Az ellenzéki képviselők és az emberjogi biztos kezdeményezése ellenére a munkaügyi és szociális minisztérium gőzerővel készül a törvény módosított változatának végrehajtására, egyebek mellett konferenciákon egyeztet az önkormányzatokkal arról, milyen körülmények között és feltételekkel tudnak havi 32 óra terjedelemben munkát biztosítani a szükséghelyzetben élők számára. A tárca ugyanis vallja, hogy szó sincs kényszermunkáról, a 62 eurónyi támogatás ledolgoztatásának a lényege a tartósan munkanélküli emberek készségfejlesztése, hogy visszatalálhassanak a munkaerőpiacra. A minisztérium azt tervezi ezért, hogy a január elsejétől hatályos törvény végrehajtásához július elsejére megteremti a feltételeket.
A Pro Civis Polgári Társulás és fordítói csoportja e vita ellenére magyar nyelvre fordította a szükséghelyzetben élők segélyezéséről szóló törvényt, amely immár megtalálható honlapunk Törvények rovatában és mindenki áttanulmányozhatja, az alaptámogatáson kívül milyen segélyezésre jogosultak az ország legszegényebb rétegei. A vitatott törvény lefordítása mellett azért döntöttünk, mert Szlovákiában az alkotmánybíróságot semmilyen időpont nem köti egy-egy beadvány elbírálását illetően, előfordulhat tehát, hogy a minisztérium a taláros testület döntése híján valóban megvalósíthatja a jogszabályt az általa tervezett időpontban. A jelentős változásokra pedig jó felkészülni – anyanyelven is.