Közigazgatási reform újratöltve?

Ami eddig nyilvánosságra került, sok jóval nem kecsegtet. Centralizáció jönne. Megszüntetnék a megyéket, összevonnák a kis falvakat és kisvárosokat, megváltoztatnák a választójogi törvényt. Dán mintára szerveznék át az országot (16-22 muncipiummá). Elképzelésüket, melyen már dolgoznak, felkínálják a jövő évi parlamenti választásokon induló pártoknak, s szeretnék, ha 2020-ban megkezdődne a területi önkormányzati szféra alapos reformja.
Richard Rybníček, Trencsén város polgármestere a ZMOS kongresszusán még csak jelezte, hogy kiválik a szervezetből és a Szlovákiai Városok Uniójának égisze alatt reformmozgalmat indít, azóta már elnökévé választotta őt a szervezet, melynek gyarapodik a tagsága is. Őszre a két még hiányzó megyejogú város – Kassa és Zsolna – átlép hozzájuk, a tagvárosok száma eléri majd a negyvenet, ami egyben azt is jelzi: mintegy 1,8 millió ember nevében szállnak ringbe az új közigazgatási reformért.

Falu kontra város
Amit a sajtóból és médiából tudni lehet Rybníček elképzeléséről, annak a lényege, hogy Szlovákiában a városok és a falvak közös érdekképviseleti szervezetében nem lehet véghez vinni az újabb közigazgatási reformot, amire nagy szükség lenne. Rybníček szerint a Szlovákia Városok és Falvak Társulása (ZMOS) ugyan védte az önkormányzatok jogköreit, de „egy rosszul megalkotott rendszeren belül” és nem vállalta a konfliktusokat a kormányzattal a rendszerszintű változások bevezetése érdekében. A Városok Uniója szerint radikálisan megváltozott a korszellem, új trendekre kell reagálni, ami az eddigi szerkezetben nem megy. Az érdekképviseletiben sem, mert a városok és a falvak legfontosabb feladatai is különböznek, s új frontot kellene nyitni ezen a téren is, amihez bátorság kell, mert kemény érdeksérelmekkel járna az újabb reform.
Szlovákiában van 140 város és 2800-nál több falu. A településszerkezet szerinti megoszlás tehát rendkívül aránytalan. A ZMOS tanácskozásain mindenki a saját gondjaival volt elfoglalva, a falvak képviselőit nem érdekelték a nagyvárosok, a kerületi székhelyek tömegközlekedési, oktatásügyi vagy szociális szolgáltatásokkal kapcsolatos gondjai, a városokéit meg falvakéi, mert nekik olyan kérdéseket, amilyenek az övéik, nem kellett megoldaniuk soha. A szervezet városi kamarája ezért döntött úgy, hogy kilép a ZMOS-ból, s a jövőben maga száll harcba azért, hogy neki kedvező változásokat érjen el. A ZMOS meg maradjon meg a falvak érdekképviseleti szervének. Ha arra szükség lesz, esetenként akár össze is foghatnak, hiszen minden városnak van szatellitövezete, mely a régió természetes központjához kapcsolódva működik.

… centralizáció következik?
A decentralizáció nem sérülne, csak az adminisztratív felosztási rendszer változna meg, jobban közelítene a kétszintű önigazgatáshoz. Dániát tekinti példának a Városok Uniójának elnöke, ahol municipiumok vannak, legalább 30 000 lakossal (egy város vagy több összevont település). Rybníček elképzelései szerint a jövőben megszűnnének a megyék. Helyettük városi régiók (municipiumok) létesülnének, természetes vonzáskörzettel. Összevonnák az apró- és kis falvakat, elvileg önkéntes alapon, úgy, hogy valamilyen formában megmaradjon az identitásuk, de a kompetenciáikat a municipium gyakorolná, a régió városközpontja.
Nem lenne polgármesterük, önkormányzatuk, képviselőtestületük, csak a municipium vezetésében lehetne választott képviselőjük, nem rendelkeznének önálló bevételekkel, költségvetéssel. Az összeolvadásról a falvak dönthetnének, az állam nem erőltetné a központosítást, csak keresné a támogatás olyan formáit és módjait, hogy egy ilyen döntésre rávegye őket. Nem csupán az irányítás változna meg, a feladatok és a finanszírozás elosztása is változna, módosulnának a választási rendszerek – kombinálttá válnának, a létrejövő municipiumok számának megfelelően – és teljesen megújulna a regionális politika is. A kétszintűség azt jelentené, hogy az államigazgatás közvetlenül a municipiumokkal kommunikálna, a régiós önkormányzati jogköröket és pénzügyi jogköröket a municipium gyakorolná. Példának Rybníček a saját városát, Trencsént említi. Úgy képzeli, a Trencsén régióhoz harminc község tartozna, mintegy 82 ezer lakossal. A nagyobb településeken megmaradhatna néhány polgármester – a municipumnak is tagja lenne – és bizonyos jogköröket is gyakorolhatnának, de alapvetően a régió központi városa szolgáltatná az egészségügyi, oktatásügyi, pénzügyi, sport- és kulturális szolgáltatásokat. Közös lenne a régiós kassza, egységes döntések születnének, ami Trencsén szempontjából ideális lenne a gazdaság- és adópolitika meg a fejlesztések esetében.
Rybníček elképzelhetőnek tartja, hogy falvakból is alakulhasson municipuim, de a 30-ezres lakosságszámot tekinti ideálisnak. (Ahol az a településszerkezet – pl. hegyvidéki tanyavilág – miatt ésszerű lenne, 10-ezer lakossal is megalakulhatna.) Mert az elaprózottságot nagy gondnak tartja, főleg ökonómiai-gazdasági szempontból. Gyakran hangsúlyozza, hogy a látszat ellenére nem centralizáció az elképzelése, mert minden józanul mérlegelő embernek be kell látnia, hogy nem lehet minden faluban mindent – minden áron – megtartani. Ha egy faluban csökken például a gyerekszám az óvodában vagy a diáklétszám az iskolában, akkor az óvoda-iskola megszűnik, de ott lesz helyette a régiós központ intézménye. Nem kell erőn felül költeni a pénzt a fenntarthatatlan iskolára. Rybníček szerint semmilyen párt vagy politikus nem lépne meg egy ilyen népszerűtlen lépést, ezt csak az érdekképviseleti kamara teheti meg. Az állam is mentesülne a problémától, mert az alap- és középiskolák tőle függetlenül működnének, önálló tankörzetekkel, melyeket szakemberek alakítanának ki, nem politikusok.
Speciális kérdésekkel, például a nemzetiségi iskolahálózatokkal egyelőre nem foglalkozik a készülő reform. A szlovákiai szokások ismeretében ez nem meglepő, bár az lehetne, ha figyelembe vesszük, hogy a Dzurinda-kormány közigazgatási reformjának atyamestere az a Viktor Nižňanský volt, aki szakértőként a Városok Uniójának készülő reformját is jegyzi, valamint hogy a szervezetnek tagja például Komárom, Somorja, Gúta, Érsekújvár, Ógyalla, Zseliz, Losonc, Rozsnyó vagy Tiszacsernyő és Kassa városa is. Csak bizakodhatunk abban, hogy amikor már ténylegesen is formát ölt a reform, az ő elöljáróik is megszólalnak a sajátos kérdések egyedi kezelése érdekében.

Pártok kerestetnek a reform mögé/b>
Richard Rybníček még a parlamenti választások előtt szeretné megvitatni elképzeléseit a parlamenti bejutásra esélyes pártokkal. Elsősorban az újakkal, a Progresszív Szlovákia-Együtt-tel, a Szabadság és Szolidaritással, a Kiska-féle Emberekérttel, a Kereszténydemokrata Mozgalommal és mindenkivel, aki a gyökeres változást hajlandó felvállalni, támogatni és kormányprogramba emelni, ha a csillagok állása úgy hozza.

(-ts-)