Az önkormányzatok gazdasági feladatai a második negyedévben

Az önkormányzatok gazdálkodását több törvény szabályozza. Közülük legfontosabbak a Törvénytár 369/1990. számú törvénye a községi önkormányzatokról, a Tt. 583/2004. számú törvénye a területi önkormányzatok költségvetési rendjéről, a Tt. 523/2004. számú törvénye a közigazgatás költségvetési szabályzatáról, valamint a Törvénytár 138/1991. számú törvénye a községek vagyonáról az érvényes módosítások értelmében. Az önkormányzati gazdálkodásnál ezen felül több további jogszabályt, általános érvényű rendeletet és belső rendeletet kell figyelembe venni ahhoz, hogy az önkormányzatok gazdasági szempontból akadálymentesen működjenek.
A gazdálkodás alapja a költségvetés, amit általában a községek már az előző év végén elfogadnak. A második negyedévben folytatódik az előző időszakban elkezdett munka, tehát az önkormányzati gazdálkodás a jóváhagyott költségvetés szerint. A költségvetés a pénzügyi gazdálkodás alapja és az önkormányzatok egyik legfontosabb koncepciós dokumentuma. A költségvetés szempontjából ebben az időszakban is az a legfontosabb, hogy folyamatosan nyomon kövessük annak teljesítését, és ügyeljünk arra, hogy a folyó költségvetés kiegyensúlyozott maradjon. Erre az állandó feladatra a Törvénytár 583/2004. számú törvénye kötelezi az önkormányzatokat, ami többek között meghatározza, hogy amennyiben a költségvetési bevételek a tervezettnél lassabban vagy a jóváhagyott költségvetési mutatóktól eltérően folynak be a községi pénztárba, olyan intézkedéseket kell foganatosítani, melyek biztosítják a folyó költségvetés kiegyensúlyozottságát az év végére. A gazdasági válság községeket is érintő hatásainak mérsékelésére, vagyis a fent említett cikkely betartására az elmúlt időszakban - 2009 januárjától 2010. december 31-éig – az önkormányzatok nem voltak kötelesek. 2011. január elsejétől viszont újra érvényes, hogy a folyó költségvetésnek kiegyensúlyozottnak kell lenni, és amennyiben előreláthatólag a költségvetési mutatók teljesítése nem egyenletes, intézkedéseket kell elfogadni, melyek eredményeképp a folyó költségvetés év végéhez kiegyenlítődik.
Szintén a költségvetési gazdálkodáshoz kapcsolódó feladat – ami valójában összefügg az előzővel - a költségvetésben előirányzott mutatók értékelése. Ebben az időszakban már látható, hogy a jóváhagyott költségvetési mutatók mennyire reálisak, és hogy az elfogadott költségvetés tartalmazza-e az összes kiadást és azok pénzügyi fedezetét, melyre a folyó gazdasági évben a folyamatos önkormányzati működéshez szükség van. Amennyiben hiány merül fel, vagy pedig többlet (sikeres pályázatokból vagy más forrásokból) úgynevezett költségvetési intézkedésekkel lehet megváltoztatni a jóváhagyott költségvetést, vagy pedig előkészíteni a költségvetés módosítását. Az előbbinél a költségvetés értéke abszolút összegben nem változik, csak az elosztás módosul, az utóbbinál - tehát a költségvetés módosításánál - megváltozik a költségvetés jóváhagyott összértéke is.
A második negyedévre jellemző, hogy folytatódnak az előző időszakban elkezdett feladatok. Ezek közé sorolható – a gazdálkodás szempontjából nagyon fontos feladat - a bevételek biztosítása. Az úgynevezett adóhányad után, amely az államkasszából érkezik az önkormányzatokhoz és melyek magasságát önkormányzati gazdálkodással befolyásolni nem lehet, a második legnagyobb bevételi csoportot a helyi adók képezik, közülük is legjelentősebb az ingatlanadó. Az ingatlanadó kezelését a Törvénytár 582/2004. számú törvénye szabályozza a helyi adókra vonatkozó hatályos módosítások szerint. A helyi adók kivetésének határideje nincs törvényileg meghatározva, az önkormányzatok saját általános érvényű rendeletükkel szabályozhatják ennek kivetését és kezelését, természetesen a törvény adta kereteken belül. Az önkormányzatok többségénél ennek a feladatnak a teljesítése a második negyedév első felére tehető.
A második negyedév feladatai közé tarozik – amennyiben az első negyedévben nem fejeződött be – az előző gazdasági év zárszámadásának az összesítése és jóváhagyása a képviselő-testületben. Ennek a feladatnak a határideje folyó év június 30. A zárszámadás kidolgozását és kötelező tartalmát a Tt. 583/2004. számú törvényének 16. paragrafusa részletesen taglalja. Fontos változás az előző időszakokhoz képest, melyet először a 2009-es év költségvetésének kiértékelésénél kellett alkalmazni, hogy a zárszámadás kötelező része, a Tt. 583/2004. számú törvénye 16. paragrafusának 5. bekezdése g) pontja értelmében, az elmúlt gazdasági év programok szerinti kiértékelése. Ennél az értékelésnél azt kell taglalni, hogy a programokon belüli célok és irányelvek hogyan lettek teljesítve, és hogy egyáltalán van-e létjogosultsága az egyes programoknak vagy alprogramoknak, valamint hogy milyen effektivitással működnek az egyes programok. Tehát nem a pénzügyi szempont értékelésén van a hangsúly, hanem a programok szerint összeállított költségvetésben jóváhagyott mérhető mutatók teljesítésének analizálásán. Fontos tényező, hogy a zárszámadás elfogadása előtt a kidolgozott anyagot a helyi viszonyoknak megfelelően legalább 15 napon át közzé kell tenni.
Szintén az előző év gazdálkodásához kapcsolódik és a második negyedév gazdasági feladatai közé tartozik az éves jelentés kidolgozása, melyet a Tt. 431/2002. számú törvénye a könyvelésről érvényes módosítások értelmében a 20. paragrafusában szabályoz. Minden auditköteles könyvelési egységnek, tehát az önkormányzatoknak is ki kell dolgozniuk az éves jelentést, melynek összhangját az éves könyvelési zárással a könyvvizsgálók auditálják. Kidolgozási határideje a következő év vége. A két gazdasági jelentés többek között abban különbözik egymástól, hogy az éves jelentést a képviselő-testület tudomásul veszi és nem feltétel a jóváhagyás előtti minimum 15 napos közzététel, míg a zárszámadást a testület jóváhagyja előírt határozattal. Mindkét jelentés kötelező tartalmát törvény szabályozza, mindkettő az előző év gazdálkodását értékeli, csak más szempontok alapján. Ebből következik, hogy mindkét jelentésnek, tehát a zárszámadásnak és az éves könyvelési jelentésnek is különös figyelmet kell szentelni, mert ezek alapján lehet reálisan értékelni az önkormányzatok gazdálkodását és pénzügyi helyzetét, valamint további fejlődését.
A második negyedév további gazdasági feladata a konszolidációs zárás elkészítése. Maga a konszolidáció az önkormányzatok részére aránylag új fogalom, melyet először a 2010-es év zárása kapcsán kellett alkalmazniuk. Konszolidációs zárást azok az önkormányzatok kötelesek készíteni, melyek költségvetési vagy járulékos szervezetek alapítói, illetve többségi részesedésük van vállalakozói szubjektumokban (pl. kft-ben). Ebben az esetben az önkormányzatok úgynevezett anya-könyvelési egységként szerepelnek, szervezeteik pedig leány-egységekként. A konszolidációs zárás ez esetben tartalmazza az anyacég zárását és a leánycégek zárását. Ha viszont az önkormányzat nem anyacég, akkor konszolidált zárást nem kell készítenie, viszont ebben az esetben is ki kell töltenie az előírt konszolidációs formanyomtatványokat, melyek csak az adott önkormányzat adatait tartalmazzák.
Valójában a konszolidációnak célja:
• Hogy egységesítse az összes könyvelési egység (önkormányzatok és szervezeteik - melyek konszolidációt alkotnak) könyvelési adatait. Tehát olyan módon transzformálja át az egyes egységek könyvelését, mintha azok azonos könyvelési metódusokat és elveket használnának,
• olyan információkat szerezni a konszolidált egységekből, melyek alapján elkészíthető az önkormányzat konszolidált zárása – tehát a konszolidált mérleg, konszolidált kimutatás a nyereségről és a veszteségről, valamint a konszolidált feljegyzések,
• az önkormányzatok releváns könyvelési adatokhoz jussanak, melyek lehetővé teszik további feldolgozásukat.

A konszolidációs záráshoz kapcsolódik a konszolidált éves jelentés kidolgozása. Ezzel kapcsolatban meg kell említeni, hogy azok az önkormányzatok, melyek kötelesek konszolidált zárást készíteni, dönthetnek úgy, hogy összevonják az éves jelentést az individuális zárásról és a konszolidált zárásról, tehát nem két éves zárást készítenek, hanem egy összevontat.
A felsoroltakon kívül még több más feladat is vár a második negyedévben az önkormányzatokra. Ide tartozik például a pénztár leltározása (évente 4-szer kell leltározni, de a törvény nem határozza meg az időpontokat), az infotörvénnyel kapcsolatos feladatok, különféle kimutatások elkészítése a közigazgatási hivatalok felé (pl. kimutatások a bérszámfejtésről). Viszont az önkormányzatok legfontosabb feladata, amely nem időfüggő, a gördülékeny, a lakosság érdekeit szem előtt tartó gazdálkodás bebiztosítása az adott törvényes kereteken belül.

Lelkes János