Andrej Kiska Szlovákia új köztársasági elnöke
A leadott érvényes szavazatok 59,4 százalékának megszerzésével magabiztos győzelmet aratott a szlovákiai köztársasági elnökválasztás március 29-én megtartott második fordulójában Andrej Kiska, aki 2014. június 25-étől tölti be öt éven át az államfői posztot az országban.
Az új államfő erős mandátumhoz jutott, hiszen a választás második fordulójában a választásra jogosult polgárok közül 2 200 906 járult az urnákhoz, vagyis 50,4 százalékos volt a részvételi arány. Andrej Kiska összesen 1 307 065 szavazatot kapott, míg ellenfele, Robert Fico 893 841 (a szavazatok 40,6 százaléka) polgár bizalmát élvezte. Minthogy a második fordulóban eleve nagyobb volt a választók részvételi aránya, mint az elsőben, s a szavazatok immár csak két jelölt között oszlottak meg – az első fordulóban, mint ismeretes, rekordmennyiségű, tizennégy jelölt mérette meg magát -, mindketten jelentős több szavazatot kaptak, mint az első fordulóban. Csakhogy amíg ez a szám Robert Fico esetében mindössze 361 922-vel nőtt, Andrej Kiska szavazatmennyisége az első fordulóval szemben 851 069-cel emelkedett. Ez a szám azért is érdekes, mert több annál, mint amennyit az első fordulóban a 3-6. helyen végzett jelöltekre (Radoslav Procházka, Milan Kňažko, Bárdos Gyula és Pavol Hrušovský) leadott összes szavazat, ami 808 282 volt.
A Szlovák Statisztikai Hivatal kimutatása szerint Andrej Kiska a legnagyobb arányú győzelmet a zömmel magyarok által lakott választókörzetekben érte el, nevezetesen a Dunaszerdahelyi járásban – a győztes a szavazatok 92,74 százalékát szerezte meg -, illetve a Komáromi járásban – az arány 86,53 százalék -, ezért több elemző is arra a következtetésre jutott, hogy az ország új köztársasági elnöke elsősorban a szlovákiai magyarságnak „köszönheti” államfői pozícióját. Ez a megállapítás azonban csak annyiban igaz, hogy „az ilyen nagy arányú győzelem” írható annak „számlájára”, hogy Robert Fico hosszú politikai pályafutása idején, de különösen két kormányzati ciklusában megvalósított kisebbségpolitikájával aktivizáló hatású, „ellenszavazást” kiváltó mértékben vált elfogadhatatlan politikussá a magyarság számára. Ha úgy tetszik, megismétlődött a „Mečiar-efektus” 1999-ből, amikor is az addigi háromszoros kormányfő Rudolf Schusterral szemben szenvedett hasonlóan súlyos vereséget (akkor Schuster 433 ezer szavazattal szerzett többet Mečiarnál, most Kiska verte meg Ficót úgy, hogy 413 224 szavazattal kapott többet ellenfelénél). Andrej Kiska ugyanis Trencsén megyét leszámítva mindenütt megelőzte ellenfelét, de választási körzetekre lebontva az eredményt az is megállapítható, hogy ahol győzött, mindenütt jelentősen nagyobb arányban, mint ahol ellenfele volt a sikeresebb. Vagyis: a mintegy 200-220 ezerre tehető magyar szavazat csak győzelme nagyságához járult hozzá, összességében a szlovák választók akaratából is Andrej Kiska nyerte volna meg az elnökválasztás második fordulóját. Vélhetően azoknak az elemzőknek van tehát igazuk, hogy a szlovákiai választópolgárok nemzetiségre való tekintet nélkül „lettek érettek” és utasították el azt a lehetőséget, hogy minden országosan választott funkciót egyetlen párt – esetünkben a Smer-szociáldemokrácia párt – képviselője szerezzen meg.