Osztogatnak, vagy fosztogatnak?

Hogy kinek a zsebére megy a kormányzati osztogatósdi, egyáltalán nem mellékes. Most éppen a Most-Híd képviselőcsoportja által előterjesztett személyi jövedelemadó-csökkentés miatt van vita a koalíció meg a megyék és helyi önkormányzatok között, merthogy az adómentes jövedelemalap megnövelésével a pénzt nem a központi államkasszából vennék el s csúsztatnák/hagynák ott a munkajövedelemből élők zsebében, hanem a megyei és helyi önkormányzati kasszákból „emelnék ki”.
Hídas szájból hangzik ezúttal a smeres szlogen, hogy mindezt az emberekért teszik, akiket biztosan megörvendeztet, hogy a létminimum eddigi 19,2-szerese helyett jövőre már a 21-szeresét vihetik haza adómentesen. Hogy ennek milyen ára lesz, azzal már nem foglalkoznak a törvénymódosítás előkészítői, pedig a Költségvetési Felelősség Tanácsa számszerűsítette a következményeket, s szóvá is tette, hogy a változás a közköltségvetések fenntarthatóságát veszélyeztetheti, mert az önkormányzatokat 149 millió euró bevételtől fosztja meg. Ahogyan pedig a megyejogú városok SK 8 szervezete számszerűsítette: Pozsony, Nagyszombat és Trencsén megye évi 4,8 millió, Nyitra megye 6, Eperjes megye 6,6, Zsolna megye 5,6, Besztercebánya megye 6,2, Kassa megye 5,9 millió euróval lenne így szegényebb (összesen 44,7 millióval), a maradék több mint 100 millió a helyi önkormányzati kasszákból esne ki. Együtt tiltakozik hát a törvénymódosítás ellen a Szlovákiai Városok és Falvak Társulása az SK 8-cal.
Ez a tiltakozás eljutott a parlamentig, ahol az előterjesztő hídas képviselők ugyan elismerték az általános vitában, hogy a személyi jövedelemadó csökkentésével az önkormányzatok zsebéből osztogatnak, ám mosták kezeiket arra hivatkozva, hogy az önkormányzatok finanszírozásának a rendszere van rosszul beállítva, mert az csak egyetlen adófajtához kötődik. Még azt is elmondták, lehetne vitázni arról, hogy az összes adóbevételből járjon meghatározott hányad az önkormányzatoknak, s talán a hatásköröket is újra felül kellene vizsgálni… De hogy miért ülnek mégis fordítva a lovon, miért ott kezdik a változtatást, ahol azt éppen befejezni kellene, arról nem esett szó. Inkább azt üzenték a most éppen hangosabban tiltakozó megyei vezetőknek – Sárközy Irén sajtónyilatkozata által –, hogy nézzenek körül a saját portájukon, mérlegeljék, milyen intézkedéseket tehetnének meg otthon például a közbeszerzések hatékonyabbá tételével, a saját vagyonuk hatékonyabb kezelésével, vagy a fölösleges vagyon eladásával, hiszen „tartalékok” minden oldalon vannak. Arról azonban, hogy „az emberek adóját csökkenteni kell, vitának nincs helye”.
Köztudomású – önkormányzati berkekben mindenképpen –, hogy a közigazgatási reform végrehajtását nem kísérte teljeskörű fiskális decentralizáció, ez csak ígéret maradt mind a mai napig. Közben számos állami feladatot delegáltak helyi szintre szűkös vagy eseti finanszírozással, ami mind az önkormányzati kasszákat terheli. A megyéknek egyre nagyobb gond az elöregedő társadalom szociális gondozóhálózatának fenntartása és korszerűsítése, az egészségügyi, középfokú oktatási és kulturális intézmények szinten tartása vagy a közutak modernizálása-javítása. Helyi szinten ugyanígy növekszik a szociális ellátás igénye, amit finanszírozni kell, az óvodák-iskolák korszerűsítése is szükséges, az iskolai ingyen ebédekről, a béremelésekről nem is szólva… Ez mind pénzbe kerül, s ha a javuló foglalkoztatási mutatók és folyamatosan emelkedő átlagbérek mellett a személyi jövedelemadókból – jó időkben – nem jut több bevétel az önkormányzati kasszákba, a helyi fejlesztések is akadoznak. Különösen, hogy országosan évről-évre nőnek majd pl. a szemétlerakási díjak, az ingatlanadók, egyéb illetékek is, amit végső soron a lakosoknak kell megfizetni, ha az adó-visszaosztásból nem növekszik a bevétel.
Igaz, a helyi adók és illetékek emelését nem a kormány és a mögötte álló koalíció rendeli el, ezért is bánik olyan nagyvonalúan a személyi jövedelemadók szabályozásával, mit sem törődve azzal, hogy a helyi (vagy megyei) szintű szociális ellátásban-gondoskodásban, beiskolázásban vagy oktatással kapcsolatos tevékenységekben, a helyi közszolgáltatásokban ennek milyen anyagi-pénzügyi vonzatai lesznek. Pedig ezek rövid időn belül többre rúghatnak, mint amennyivel – adócsökkentésüknek köszönthetően – januártól több maradna a fizetési szalagokon.

(ts)