Újra kell fogalmazni a szociális gondozás feltételeit

A szociális gondozás és gyermekvédelem terén szerzett helyi önkormányzati tapasztalatokat összegzett április 17-ei nagymihályi szakmai értekezletén a Szlovákiai Városok és Falvak Társulása. A jogkörök és a finanszírozhatóság kérdéseit taglalta, hogy közelgő 24. kongresszusán megalapozott javaslatokat tehessen a kormánynak a törvényi környezet változásaira.
Jozef Dvonč, a társulás elnöke rögtön az elején leszögezte, hogy a 2002-es alapvető változások óta megoldatlanok a finanszírozás kérdései. Eredeti jogkörként a helyi önkormányzatok csak a gondozószolgálatot kapták meg, 2008-ban azonban kötelességeiket a szociális ellátás összes formájára kiterjesztették. Azóta az önkormányzatok kötelesek szociális szolgáltatást nyújtani vagy biztosítani településük minden rászoruló lakosának, tehát az anyagi szükséghelyzet kompenzálásától kezdve a gyermekek szociális és jogi gondozásán át a periférián élő csoportok felzárkóztatása, a közmunka-programok elindítása és munkahely-teremtető feltételek kialakítása is rájuk hárul. Közben azonban az önkormányzatok nem élhetnek a szubszidiaritás elvével, nem dönthetnek maguk, önállóan, hogy hogyan teljesítik e kötelességeiket.
A finanszírozás a helyi források és az állami támogatások keveréke. Az utóbbi azonban esetleges. Tisztázatlan például, hogy mit kell „gazdaságilag indokolt költségek” alatt érteni. Az intézményi szolgáltatóknak erre törvényes igényük van, így a szociális szolgáltató szféra gazdaságilag egyre attraktívabbá vált a magánvállalkozók számára. Pillanatnyilag olyan a helyzet, hogy akad intézményi szolgáltató, amely havonta 1 euró bérleti díjat számol fel, és akad, amely 250 eurót. Ez mind az ellátásra szoruló személyek, mind az önkormányzatok kiadásait tetemes összeggel növeli. Egyes szociális otthonok szolgáltatásaiért annyit kérnek, hogy ténylegesen nem lehet szociálisnak nevezni e szolgáltatásokat, szögezte le Dvonč. A területi elv is jelentős kockázatot hordoz, hisz alkotmány garantálja az ellátáshoz való jogot minden rászorulónak, ugyanakkor egyre több szociális otthon geriátriai intézetként kénytelen működni, növekvő egészségügyi ellátási igénnyel, amit azonban az egészségbiztosítási rendszer nem finanszíroz. Ez a rendszer kiüríti az önkormányzati kasszákat, így tényleges és kötelező szolgáltatásaikra, a terepmunkára és az ambuláns szociális ellátásra alig marad forrásuk.
A társulás szerint újra meg kell határozni a városok és falvak eredeti szociális ellátási kötelességeit, meg kell határozni a minőségi mutatókat a bentlakásos szociális intézményekben és az ambuláns ellátásban. Ennek függvényében újra kell osztani a hatásköröket az állam és az önkormányzatok között, és a szociális szolgáltatás finanszírozási modelljét úgy kell meghatározni, hogy az megvalósítható legyen egy 50 lakosú településen, egy nagyobb városban, de a megyében is. A „gazdaságilag indokolt költségek” helyett a források elosztására más, könnyebben ellenőrizhető mutatót kell bevezetni, és meg kell honosítani a szociális szolgáltatások finanszírozásában az állami juttatásokat. Božena Kováčová, a szociális szekció vezetője arról beszélt, a szociális szolgáltatások nyújtása során az otthonápolást és otthonon belüli segítségnyújtásra kell nagyobb hangsúlyt helyezni. Párhuzamosan fel kell számolni azt a gyakorlatot, hogy a szociális szolgáltatások állami finanszírozási hozzájárulása mindig az ország aktuális pénzügyi-gazdasági helyzetétől függjön. A fiskális konszolidáció következtében ugyanis a jövedelemadó-hányad, melyet az önkormányzati szférának osztanak vissza, a korábbi 70,3%-ról 65,4%-ra csökkent.

(is)